~ Néha szeretlek, néha utállak..néha gyűlöllek, néha kívánlak,néha sírok, azért amit tettél..néha nevetek azon,mit vesztettél..
~Mikor utoljára láttalak, csillogtál, úgy fájt, hogy nem vagy az enyém, most már csak az fáj, hogy mennyire nem fáj semmi..
~Egyszer mindennek vége és úgy emlékszel majd rám, mint egy szép mesére
~Az igazi ok, hogy azért vagyok túl rajtad, mert most látom csak, hogy milyen is vagy valójában!
~Szeretni könnyű, de feledni nehéz, a szív a múltba ezerszer visszanéz, lehet, hogy könnyen, nevetve búcsúzunk, de nehéz lesz majd, ha újra találkozunk..
~Ha legközelebb látlak, már nem figyelek rád, nem fordulok utánad, csak megyek tovább
~A mi sorsunknak is vége lett, mond ki te is bátran, ég veled!
~Szomorú tud lenni, amikor változnak az idők. Amikor elsétálsz valaki mellett, akivel régen órákig tudtál beszélni, most pedig még csak rád sem néz...
~Ott ült mellettem, olyan közel, hogy akár megérinthetném, és mégis olyan távol, mintha csak a képzeletemben élne..
~Megijeszt a tudat, hogy az a fiú, aki, esküszöm, különleges volt!- pontosan ugyanolyanná vált, mint a többi..
~Hogyan tudnálak feledni, ha te tanítottál meg szeretni?
~Minden, ami igazán van... az a most.