~Könnyes a szemem, nehezen lélegzem, tudtam, hogy el fogsz menni, valahogy éreztem.
~Nehéz elhinni, hogy aki valaha mosolyt csalt, az arcomra, most könnyeket csal a szemembe.
~Hittem bennünk, de te más lettél, itt vagy néha, most meg elmentél.
~Mindig nézz a hátad mögé.. a barátok onnan döfnek.
~Mire kimondtam volna, hogy nem az a fajta lány vagyok, már az voltam..
~A sötétben nem látszanak a könnyek, ezért sírok az éjszaka közepén, mikor csak a plüssmacim látja
~Nincs remény, nincs szeretet, nincs dicsőség, nincs boldog befejezés.
~Noha, senki nem kérdezte meg tőlem, hogy miért vagyok olyan, amilyen.. Mindenki rögtön csak elítél.
~A legrosszabb érzés nem a magány, hanem az, hogy akit te sosem tudnál elfelejteni, megfeledkezik rólad.
~Tulajdonképpen nincs is erőm folytatni. Olyan lettem, mint azok, akiket gyűlöltem.
~Mostanában a legtöbbször úgy érzem, már nem hiányzol és sikerül felejtenem. De néha... néha még mindig ölni tudnék csak azért, hogy veled lehessek.
~Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked..